– Minden csak úgy megtörtént velem. Véletlenül választottak ki tizenévesen egy film főszerepére, azt sem tudták, kik a szüleim. Majd következett egy kis kitérő, amikor popénekesként jártam az országot. Tizennégy éves voltam, és valójában nem tudtam mit kezdeni a sikerrel, az ismertséggel. Amikor felvettek a Balettintézetbe, felhagytam az énekléssel, mert nem fért bele az időmbe. Nem bántam meg azt az időszakot, hiszen úgy érzem, kicsit annak is köszönhettem, hogy rám osztották a Légy jó mindhalálig!-ban Nyilas Misi szerepét.

Ideál: Még nincs harmincéves, de már sok mindenre megtanította az élet...

– Nagyon fiatalon mentem férjhez, és szültem gyereket. Sokan óvtak, mondván, nem lesz tartós a házasságom. Végül igazuk lett, de ezzel együtt nem bántam meg semmit. Nagyon szerelmes voltam, és ma is azt hiszem, jól döntöttem akkor és később is. Mert azután jött az új szerelem...

Ideál: Visszatérve a színházhoz, mintegy tíz éve folyamatosan játszik...

– Időnként még most is elcsodálkozom azon, miért is bújok estéről estére más ember bőrébe... A szerepek csak úgy „maguktól” jöttek, egymás után. Egyszer csak azt vettem észre, hogy ebből élek. Az egészet úgy fogom fel, hogy míg más ember például ül a bankban, és fogadja az ügyfeleket, addig én a színpadon vagyok, az én „ügyfeleim” a nézők. Különben olyan vagyok, úgy élek, mint bármelyik normális ember. A hétköznapi életben nekem is megvannak a gondjaim, amik szintén abszolút hétköznapiak, és százból kilencven ember küzd hasonlóakkal.

Ideál: Az életritmusa azonban nem hasonlítható össze az átlag emberével...

– Valóban. Reggel hatkor kérlelhetetlenül csörög az óra, hiszen a kisfiamat iskolába kell vinnem. Ebben még nincs is semmi különös. De én esténként színpadon vagyok, és utána még hosszú órákig nem tudok kikapcsolni. Éppen ezért, ha van egy szabad félnapom, azt alvással töltöm. Ám mindig lemaradásban vagyok e téren. Ez nem túl szerencsés, de bele kell törődnöm.

Ideál: A túlzott idegi és fizikai megterhelést egy idő után megsínyli az ember egészsége. Valamit tenni kell ennek elkerülésére...

– Próbálok egészségesen élni, ami annyit jelent, hogy már évek óta híve vagyok a reformtáplálkozásnak. Ez nagymértékben segít abban, hogy a mindennapi stressz okozta káros hatásoktól megvédjem a szervezetemet. Eleinte nehezen ment, de miután néhány éve betévedtem egy bioboltba, ma már természetes, hogy az ott fellelhető termékeket vásárolom, és bioalapanyagokból főzök. Kikapcsolódást jelent egy-egy étel elkészítése, és szívesen kísérletezek, ha valami új bioterméket fedezek fel. Ami a mozgást illeti, általában sem időm, sem energiám a pluszedzésekre. Elég, amennyi a színpadon kijut. Néha persze egy kis alakformáló edzés azért belefér. A nyár az más. Akkor sokkal többet mozgok, a víz éltetőelemem. Szabadság idején nagyon sokat úszom, de év közben ez szinte lehetetlen, hiszen a hosszú hajam miatt rendkívül macerás az uszodába járás, pontosabban a hajszárítás.

Ideál: 2004 utolsó két hónapja igencsak zsúfolt volt Önnek, hiszen szinte minden este játszott valahol.

– A Budapesti Operettszínházban két musicalben: a Rómeó és Júliában, illetve a Mozartban léptem fel hétről hétre. A Thália Színházban a West Side Story, a Vígszínházban a Padlás, a Vidám Színpadon pedig a Sors bolondjai közönsége láthatott esténként. Az Operettszínház-Súgó Raktárszínházban a Helló! Igen?!-t adtuk elő nagy sikerrel. A Holdbéli csónakost a Nemzeti Színház tűzte műsorára, miközben már negyedik éve megy a Sors Bolondjai című négyszemélyes vígjáték, most éppen a Vidám Színpadon. Ebben az jelenti a különös örömet számomra, hogy a kedvesemmel játszom együtt.

Bérci Ágnes

Ideál - Reforméletmód magazin

2005.01.02.