Édesapám, Szinetár Miklós nagyon szerette volna, ha „normális” foglalkozást űznék. Mindössze egy évre sikerült eltérítenie a színészettől, de sikerült megértetnem szüleimmel, színésznő akarok lenni, és semmi más nem érdekel. Erre a pályára készültem kicsi korom óta. Öt évesen kezdtem el táncolni, heti húsz órában. Nem jelentett szenvedést vagy megerőltetést. Nekem ez volt a hobbim. A rengeteg külön óra miatt magántanuló lettem. Majd a Balett Intézetbe jártam, ahol hozzám hasonló, exhibicionista osztálytársaimmal remek volt a kapcsolatom.

Hosszú évekig nem származott sem előnyöm, sem hátrányom abból, hogy híres szülők gyermeke vagyok. Az elmúlt pár hónapban ugyan egy kollégám megnehezíti az életemet azzal, hogy időnként megjegyzi: „könnyű neked, mert a Szinetár családból származol”. De én tudom, mennyit dolgoztam azért, hogy idáig eljussak. Mint általában a szülők a gyermekükkel, velem is elfogultak a szüleim. Ha én kérem ki a véleményüket, akkor viszont nem kímélnek, fejemhez vágják, mit tettem rosszul a színpadon. Nevelési módszerük minta előttem. Kicsi korom óta felnőttként kezeltek. Próbálok én is így viszonyulni kisfiamhoz.

Marci még csak hét éves, de már látni, merrefelé tekinget. Ritmusérzéke van, de hála Istennek botfülű – ettől megnyugodtam. Az apja akaratát és mozgását örökölte, de próbálom távol tartani attól, hogy balett táncos legyen belőle. Szeretném, ha a fejéből élne meg, mert rendkívül választékosan beszél és okos gyerek. Minden szabad percemet vele töltöm, de nehezen tudom összeegyeztetni a gyereknevelést a hivatásommal. Nagy segítség, hogy egy házban, de külön lakrészben élünk szüleimmel. Felváltva hozzuk-visszük az iskolából, de mivel mindenki színházban dolgozik, előfordul, hogy bébiszitter segítségét kérjük.

Párommal, Bereczki Zolival öt éve élünk együtt. Hosszú kapcsolatunk titka az, hogy ő is szakmabeli. Megérti, hogy az ember héttől tízig őrületesen szerelmes tud lenni partnerébe, de amikor felveszi az utcai ruháját, az érzés elmúlik egy pillanat alatt.

Ha most összegzést végeznék magamban, azt mondanám, nagyon elégedett vagyok a sorsommal. Kevés színésznő mondhatja el magáról, hogy fiatalon ilyen színes palettát játszhat. Egy heti fellépésem: Júlia az Operettben, a West Side Storyban bőrkesztyűben, cigivel a kezemben rugdosom seggbe a fiúkat, máskor egy alternatív bolondot, majd Mozartban a ledér feleség szerepébe bújok.

Felpörgetett életet élek, de nem stresszesen. Amikor széthúzódik a függöny, olyan érzésem támad, mint egy vízimádónak, aki hosszas megtartóztatás után végre belemehet a medencébe.

Szinetár Dóra - Mottója: „Mostani időszakomra Micimackó mondása a legjellemzőbb: Biztos lesz valahogy, mert olyan még nem volt, hogy valahogy ne lett volna.” - Élete legszebb pillanata: „Mikor megszületett a kisfiam, és magamhoz ölelhettem.” - Élete legnagyobb traumája: „A rossz pillanatokat próbálom elfelejteni, de máig megmaradt bennem, mikor egy régi kapcsolatomban akkori párom a szemembe mondta, beleszeretett valakibe. Úgy éreztem, nem élem túl a fájdalmat.”